Az O.A.R. útmutatója a Szebeni Hegyaljára (Mărginimea Sibiului): beépítettség, magasságok, tetők és kerítések

A Szebeni Hegyalja (Mărginimea Sibiului) a Csindrel- és a Lotru-hegység lábánál fekvő falvak vidéke, közvetlenül Nagyszeben (Sibiu) mellett. Az O.A.R. erre a térségre vonatkozó útmutatója egészen más értékeket ad, mint a moldvai útmutatók, mert a falvak sűrűn beépítettek, és az építési hagyomány is eltérő. A vaslui összehasonlításhoz lásd az útmutatók összehasonlító táblázatát.

Mely településekre vonatkozik

Az útmutató a következő Szeben megyei települések közigazgatási területének összes falujára vonatkozik: Boița, Gura Râului, Orlat, Poiana Sibiului, Poplaca, Rășinari, Sadu, Săliște (Aciliu, Amnaș, Fântânele, Galeș, Mag, Sibiel, Vale és más falvakkal), Tălmaciu, Tilișca (Rod, Tilișca) és Jina.

Beépítettség, szintterületi mutató és magasságok

A falumagban, szokásos méretű (kb. 500 m²-es) telkeken:

• legfeljebb 65%-os beépítettség (POT) a völgyi falvakban és 85% egyes hegyi falvakban;
• legfeljebb 1,3-as szintterületi mutató (CUT) a völgyi falvakban és 1,7 a hegyi falvakban;
• magasságok: földszint; földszint + tetőtér; alagsor + földszint; alagsor + földszint + tetőtér;
• az eresz legfeljebb 5,5 m magas;
• a gerinc legfeljebb 11 m (45-60 százalékos tetőhajlás) vagy 12 m (60-70 százalékos hajlás).

Nagyobb telkeknél a beépítettség és a szintterületi mutató fokozatosan csökken, minden további 100 m² után 3%-kal, 1000 m² feletti telkeknél pedig a legnagyobb beépítettség 15%. A falumagon kívül a beépítettséget és a szintterületi mutatót a helyi rendezési dokumentációból kell venni. A falvaktól távol az útmutató legfeljebb 1%-os beépítettséget és legfeljebb 0,1-es szintterületi mutatót ad meg.

Negatív példaként az útmutató a földszint + 1 + tetőtér magasságot hozza, amely magasabb a hagyományosnál (alagsor + földszint), és rendezetlen utcaképet eredményez. Megjegyzi azt is, hogy egyes falvak, például Jina és Poiana Sibiului, már tele vannak földszint + 1, sőt földszint + 1 + tetőtér / földszint + 2 szintes házakkal, amelyek drámaian megváltoztatják a hagyományos képet.

A tető

Hagyományosan a 20. század közepéig a fenyőzsindellyel fedett nyeregtető dominált; ezt követően terjedt el a hódfarkú cserép és a pala, a 19. század végén pedig megjelent a hódfarkú cseréppel fedett háromsíkú tető. A hajlásszög zsindelynél 60-70 fok, kerámiacserépnél 45-55 fok volt.

• a lehető legegyszerűbb, két vagy három egyenlő hajlású tetősíkkal, a héjazattól függően 45-70 fokos hajlással, vízszintes ereszekkel és gerincekkel;
• rövid túlnyúlások: 15-30 cm az eresznél és 2-20 cm az oromszegélynél (falazott szerkezetnél kevesebb, fánál több);
• lapostető (terasz) nem ajánlott, ahogy a fedetlen teraszok sem; erkélyek vagy teraszok csak a tető tömegén belül, az utcáról nem láthatóan alakíthatók ki;
• kerülni kell a hagyományos épületek arányainak átvételét nagy, egytömegű épületekre, mert ez torzítja a helyi építési logikát.

A napelemekről és a tetőszerkezetről lásd még a napelemekről és a P 118-ról szóló cikket és a Szeben megyei hóterhet.

Kerítések

• az utca felé a kerítés az adott utca jellegét követi;
• a szomszédok felé: lehetőleg félig áttört; a belátás ellen lehet tömör is, élősövénnyel vagy gyümölcsbokrokkal kísérve;
• a telken belül: áttört, lehetőleg növényzettel;
• kerítések és kapuk helyi természetes anyagokból: kő, fa, vesszőfonat, föld.